A baleset
Bella:
-Sose szeretek búcsúszkodni, öllelt át Alice.
-De csak a hétvégére megyek .
-De akkor is .
-Megyek mert lekésem a gépet .Nyomtam még egy puszit az arcára és elindultam a biztonsági folyosó felé. Leadtam a csomagjaimat,és bemutattam az útlevelemet.
Az 1 osztályra foglaltak nekem jegyet Carlislék pedig mondtam nekik ,hogy a turista osztály is pont jó de Alice ragaszkodott hozzá.
Elindult a gép , a légi kísérők mindenkit megkértek kapcsolják be biztonsági öveiket. Nekem nincs nagy szükségem rá,de hát a látszat kedvéért..
Kinéztem az ablakon ahol már csak a felhőket lehetett látni. Hátra fordultam mert valami ismerős hangot halottam mögülem. Hát Edward Masen volt az az édesanyával. Köszöntem nekik aztán visszafordultam a helyemre
.Pár perccel később megszólalt a telefonom. Alice számát mutatta a kijelző. Hát még most indultam el…
-Bella jól vagy? kérdezte remegő hangon Alice.
-Persze mi bajom lenne.
-Az előbb láttam egy látomást és a gépetek mindkét hajtóműve tönkremegy és lezuhan.
-mondta sírva.
-Alice ugye nem !- mondtam rémült hangon.
-De, Bella !- Meg kell mentened Edwardot.
-És az édesanyja meg a többi ártatlan ? kérdeztem teljesen kikelve magamból.
-Ők nem élik túl. Bella ne is próbálkozz másokat megmenteni ,mert úgyse sikerülne több mint 200 –an vannak a gépen . Nem messze ahol lezuhan a gép lesz egy sziget .Mennyetek oda és ha majd keresik a túlélőket gyertek vissza a repülőhöz.
-De Alice….de már csak a telefon pityegő hangját halottam. Hallatszott a hangján hogy ő is nagyon sajnálja a többi embert ,de igaza van 1 embernél többet úgy se tudok megmenteni.
Edward:
Felszálltunk a gépre . Az 1. osztályra vettünk jegyet és leültünk. Egyszer csak Bella fordult hátra hozzánk mosolyogva. Köszönt majd viszafordult. Olyan gyönyörű volt mint mindig .Megszólalt a telefonja és valami nagyon feldúlhatta mert teljesen kikelt magából.
Egyszer csak elkezdett mindenki ordítozni ,sírni ,jajveszékelni. Nem tudtuk hogy mi történik a gép elkezdett lefelé zuhanni. Borult jobbra majd balra és mikor megfordultam anyámat láttam elájulva és a fejéből vér fojt. Következő pillanatban már csak a sötétség volt előttem a sikítozásokat még halottam de már csak halkan .
Ez már a vég , lepergett előttem az életem apám elvesztése ,ahogy anyám egyedül felnevelt és végül Bella képe.
Aztán egy hideg kéz fogott át és kiugrott velem valami ablak szerűségen. Az üveg felvágta a karomat , nagyon sajgott és lüktetett. Meghallottam egy angyal hangját aki a nevemet kiáltozza. Próbáltam elindulni felé de nem tudtam ,csak süllyedtem és süllyedtem és aztán valami világosat pillantottam meg magam előtt ,ez a mennyország kapuja gondoltam……..
Bella:
Mikor mindenki elkezdett kiabálni és jajveszékelni ,oda mentem Edward mellé és láttam hogy ájultan fekszik a székében. A feje vérzett még jó hogy nagy az önuralmam máskülönben biztos megtámadtam volna. Kiugrottam az ablakon ,nagyon gyorsan zuhantunk bele az óceánba Gyorsan felúsztam Edwardal a felszínre.
Körbenéztem, hogy hol lehet a sziget . Nagyon messze egy sziget szerűséget pillantottam meg elkezdtem arra felé úszni teljes sebeséggel.A vízben nem vagyunk olyan gyorsak, mint a szárazföldön .
Kiértünk a szigetre leraktam gyorsan a homokba és kipumpáltam a mellkasából a vizet. Még jó hogy Carlisle megtanított az elsősegélynyújtásra.
Megnéztem a pulzusát de nem vert……
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése