9. fejezet: A Cullen család titka
Sziasztok, ennek az elejét én írtam a többit már nem…Puszi Bella
Ott feküdtünk egy darabig, mikor megcsörrent telefonom. Megnéztem ki az, és Alice száma volt a kijelzőn. De jó, ő is tudja, mikor kell hívni, mérgelődtem magamban. De kivettem a telefont a zsebemből és beleszóltam.
- Szia, Alice!- morogtam a pöttömnek a telefonba.
- Szia, Bella! Jaj, de rég beszéltünk!
- Alice! Pár órája. Na, de miért hívtál?
- Csak beszélgetni szerettem volna, ha nem baj. Mi van veletek? Láttam, hogy kibékültök. Hol vagy most?- kérdezte kis pöttöm.
- Nem baj. De később visszahívlak, ha nem baj? Amúgy meg, Edwarddal fekszem a homokban.
- Jaj, de jó!- lelkesedett. Majd egy hatalmas csattanást hallottam a sziget másik feléből jött a zaj.
- Alice?- kérdeztem. De a pöttöm barátnőm nem szólt bele. Nem szokott ilyet csinálni. Biztos látomása volt. Bella!
- Mi az Alice?- de már nem hallottam semmit. Megnéztem a telefonom, lemerült. Edward felállt mellőlem és az erdő felé vette az irányt.
- Te hova mész?- kérdőn néztem utána.
- Megnézem mi volt ez a csattanás. – mondta.
- De ilyenkor veszélyes az erdő!- mondtam, mivel én tudom, hiszen előbb birkóztam meg egy medvével. Muszáj vele mennem.
- Én akkor is megyek. –mondta makacsul.
- Én meg megyek veled. - majd emberi tempóban mellé lépdeltem. Elindultunk közösen az erdő felé. Mikor beértünk láttam két alakot felénk közeledni. Aztán az alakok kikerekedtek, és két fekete szemű vámpírt láttam meg. Na, pont ez kellett nekünk. Idegesen meredtem rájuk. Mire támadó pozícióra váltottak.
- Bella fuss!- mondta Edward a fülembe. De már késő volt már elrugaszkodtak talajtól és Edwardra vetették magukat és eléjük ugrottam és a kemény testemtől visszaestek. Majd Edwardra pillantottam, ő csak értetlenül nézett engem.
- Menekülj!- ordítottam.
- De miért? Bella ez mi volt?
- Csak menj majd később mindent elmondok. Most menj!- kiabáltam megint rá. Majd a két vámpír megint felénk ugrott. Én letepertem őket. Még az a szerencse, hogy hozzám képest gyenge vámpírok.
Innen én folytatom, remélem tetszik majd ! Alice
Edward nem mozdult, mintha földbe gyökerezett volna a lába.
- Fuss! ordítottam. Nagy nehezen, elkezdett szaladni az erdő sűrűje felé. Az egyik vámpír utána futott a másik pedig rám ugrott.
Gyorsan lerúgtam magamról és Edward felé kezdtem futni de mire odaértem a nő lefogta Edwardot és megakarta harapni,ugrottam volna hogy megakadályozzam de a másik lefogott. A szemem láttára törte el Edward kezét a nő és már hajolt a nyakához hogy végleg végezzen vele amikor a semmiből ott termet Rosalie az egész családdal .Nem értettem hiszen még ők se ilyen gyorsak .Emmett kiszedte a nő kezei közül Edwardot és odavitte Carlislehoz. Gyorsan ledobtam a hátamról a pasit. Alice és Jasper tüzet raktak hogy eltudjuk égetni őket ,én közbe végig szorítottam a pasit Emmett meg a lányt .Egy síkítást hallottam annyira megrémültem hogy Edwardnak valami baja lett hogy engedtem a szorításon és a vámpír ki is használta. Elindult a szikla felé és beleugrott a tengerbe ,utána mentem de nem láttam őt sehol .A nőt addig elégették a többiek .
- Hogy van Edward?- szaladtam gyorsan Carlislehoz.
- Eltört a keze és elájult de semmi komolyabb baja nincs. Carlisle befáslizta a kezét.
- És hogy értetek ide ilyen hamar?-kérdeztem meglepve.
- Alice látomása előtt Emmett és Rose vadászni voltak és Rosalinak felfedezték a képpeségét!-mondta boldogan Esme.
- És mi az ?- kérdeztem kíváncsian.
- Tudok teleportálni .-mondta Rose kecsesen mint mindig.
- Akkor azért tudtatok olyan gyorsan idejönni!
- Igen! –mondta Alice pattogva és beleugrott a nyakamba. Olyan jó hogy nem esett semmi bajotok!
- És mit csináltatok a vámpír támadás előtt kettesben? –kérdezet Emmett perverzen.
- Emmett !-szólt rá Rosalie.
- De én csak kiváncsi vagyok hát az is baj? –nézett rám Emmett mint egy 7 éves ovis .
- Igen! Amúgy ha tudni akarod semmi nem volt és nem is lesz .
- Az még nem olyan biztos .-mondta halkan Alice ,ha ember lettem volna meg se hallom de így színtisztán halottam , de nem csak én hanem az egész családom is. Pont megakartam szólalni mikor Alice-nek látomása lett.
- Mennyünk Rose mert mindjárt itt vannak a Vizi mentők túlélőket keresni.- szólalt meg a látomás után Alice.
- Ok é.-alig mondta ki máris eltűntek.
Sziasztok, innen én fogom folytatni! Remélem, tetszik, és sokat komiztok! Pussz: Esme
A családom eltűnése után pár perccel megjelentek a Vizi mentők, ahogy Alice mondta. Három motoros csónakkal jöttek már messziről lehetett látni őket főleg én láttam őket már távolról. Edward ott feküdt mellettem elájult, de szíve vert. Itt töltött időnk után ezt a hangot már messziről megismerem. A szíve dobbanását már mérföldekről meghallom, a hangja megnyugtat. Közben ideértek a Vizi mentők. Így én is játszhattam azt, hogy nagyon rosszul vagyok, de azért ne vigyenek, be a kórházba azt nem szeretem, hiába dolgozik ott Carlisle, feleslegesnek tartom elvenni az időt az orvosoktól, amikor tényleg nagyon sok beteg van a kórházban. Integettem az embereknek, hogy azok is meglássanak minket. Edward hirtelen megszólalt mellettem:
-Bella! Bella hogy vagy? Mi történt velünk? Kik jöttek a szigetre?- kérdezte, de hangja erőtlen volt. Úgy gondoltam nem ez a legalkalmasabb pillanat erre a beszélgetésre.
- Edward nyugodj, meg majd később elmondok mindent, ha már biztonságos helyen leszel! – mondtam neki, de a visszautasítás nekem is fájt bár az egészsége a legfontosabb számomra. De lehet, ha elmondok mindent, akkor már nem akar többet látni engem.
Erre a gondolatra szúró érzés öntötte el a szemem. Edward visszaesett közben az öntudatlanságba. Bár nekem is minden ilyen könnyű lenne, mint az embereknek. Az egyik mentős hangjára lettem figyelmes:
- Hahó! –kiabálta. Visszakiáltottam, hogy itt vagyunk bár hangom túl erőtlenre sikeredett. Gondolom, úgysem úszom meg a vizsgálatot. Ideértek a mentősök.
- Jó napot! –köszöntek udvariasan. Visszaköszöntem nekik és beszámoltam róla hogy partra sodort minket víz és itt találkoztunk. Edward a mai nap elájult az ételhiány miatt. Úgy láttam elhitték azt amit mondtam nekik. A beszélgetés alatt megtudtam, hogy egy ember se maradt Edwardon kívül éltben. Nagyon sajnáltam azt a sok embert bár Alice megmondta, hogy senki nem élte túl. Edwardnak is csak „szerencséje” volt hogy én ott voltam. Feltettek bennünket egy-egy hordágyra és azzal együtt egy csónakba.
**********************
2 nap múlva:
Edward a kórházban felébredt. Alice és Jasper nem rég volt itt. Én mindig Edward mellett voltam nekem nem kellett feküdni.
-Bella! Mi történt a szigeten? –kérdezte Edward. Nem térhettem ki a kérdés elől már másodjára is. Eldöntöttem elmondom neki hogy mik vagyunk.
Edward én …..
Remélem tetszet a feji és várjátok a folytatást!
Légyszives komizzatok hogy hol javítsunk. Előtre is köszi!
Pussz: Esme J
-
